A kültéri ponyvás árnyékolók a legtöbbször ideális alternatívát jelentenek ahhoz, hogy egy kerti teraszt, egy kiülőt vagy egy erkélyt megóvjanak a káros és kellemetlen napsugaraktól, ezáltal hasznos területté téve őket a tulajdonosok számára. A napellenzők fejlődése azonban az utóbbi években olyan rohamtempót diktált, hogy sorban jelentek-, illetve honosodtak meg hazánkban a különlegesebbnél-különlegesebb típusok, melyek között gyakran ránézésre sem sok kontrasztot találunk, a praktikum, a felhasználási mód, hovatovább a teljesítmény terén pedig pláne nehéz különbséget tenni köztük.

Ezen a téren sokan hajlamosak összekeverni a csuklókaros napellenzőket és a veranda árnyékolókat, noha közelebbről szemlélve elég nyilvánvaló eltérés van köztük a funkció és a működtetés kapcsán. Hogy mégis milyen mértékben, azt leginkább azzal tudjuk érzékeltetni, ha címszavakban bemutatjuk a két árnyékoló közös és különböző pontjait. Lássuk, mit kell tudni az egyes termékekről!

A csuklókaros napellenzőről

A csuklókaros napellenzőt alapvetően kifejezetten olyan kültéri kiülőkre és erkélyekre álmodták meg, ahol nincs előre telepített szerkezet, hovatovább nem is lehetséges ilyesmit kivitelezni, de adott egy masszív és erős homlokzat, amire a minimális helyigényű árnyékoló felszerelhető. Mint neve is mutatja, a ponyvát ebben az esetben egy az emberi könyökhöz hasonló formában működő csuklókar mozgatja, ezáltal engedi ki és húzza össze úgy, hogy közben a folyamatos feszesség is garantált. Ideális választás akár nagyobb alapterületű teraszok árnyékolására, miközben a méret és a megjelenés tekintetében bizonyos keretek között maximálisan testre szabható, impregnált ponyvája pedig nemcsak vízálló és öntisztuló tulajdonságokkal rendelkezik, hanem képes megszűrni a kártékony napsugarakat a biztonságos árnyékhoz.

A legnagyobb hátránya az összes csuklókaros napellenzőnek, hogy bár masszív szerkezettel rendelkeznek, összességében az extrém időjárási jelenségek mégis nagyon rossz hatással vannak rájuk. A nagy szél például könnyedén meg tudja rongálni őket, hiszen egyetlen helyen, a tengelynél és a csuklókar végein rögzülnek, de egyébként vitorlaként funkcionálnak, ergo nagy viharban akár még a szerkezetük és a homlokzat is megsérülhet, sőt a nagy esőt, illetve természetesen a jeget, valamint a havat sem bírják. Nyilván a motorizált típusok – esetükben kézi mozgatásra is van lehetőség – biztonságosabbá tehetők az automatizálással, amikor különféle szenzorok időben felismerik a közelgő vihart vagy a nagy szelet, és biztonságba helyezik az árnyékolót, de ez csak többletköltség mellett áll a felhasználók rendelkezésére.

A veranda árnyékolóról

Hogy mire képesek ezek után a veranda árnyékolók? Ugyanúgy tökéletes és biztonságos árnyékot garantálnak, mint a csuklókaros napellenzők, ugyanúgy masszív impregnált ponyvával dolgoznak, ami vízhatlan, öntisztuló és UV-szűrő hatással rendelkezik, azonban funkciójuk és működésük terén jelentős különbségeket vonultatnak fel. A veranda árnyékolók ugyanis keretbe foglalt szerkezetek, ezáltal bár a ponyva ugyanúgy egy tengelyről csavarodik le, de mindvégig masszív tokszerkezetben fut, aminek helyet kell biztosítani, vagyis ezt a típusú árnyékolót sok esetben külön lábakra vagy meglévő tetőszerkezetre, netán téli kertre szerelik fel. Emiatt nagyobb helyigénnyel rendelkezik, de előnye, hogy akár erősebb szélben is tökéletesen megállja a helyét, hiszen a ponyva egy keretrendszerben fut, ezáltal a széllökések nem tudják kifordítani a helyéről, és miután a szerkezet több helyen rögzül, annak instabilitása miatt sem kell aggódni. Nyilván extrém erős viharok vagy tartós orkán erejű széllökések esetén a ponyvát itt is érdemes biztonságba helyezni, de tűrőképessége sokkal nagyobb, mint a csuklókaros napellenzőnek.

Ezen felül a veranda árnyékolók is maximálisan testre szabhatók mind a méret, mind a szín tekintetében, ám lényeges különbség, hogy a mozgathatóság terén csak és kizárólag motorizálásban gondolkodhatunk. Ennek az oka nem más, minthogy az ilyen típusú ponyvás megoldások rendszerint elérhetetlen helyekre, vagy túl magasra kerülnek, ezáltal például tetőn alkalmazva nincs lehetőség a csuklókar kényelmes bevezetésére. Motorizálásuk mellett természetesen automatizálhatók, ezáltal képesek az önműködésre a megfelelő szenzorok alkalamzásával.